1.rész- Gabe a palotában
A palota legmagasabb tornyának ablakából néztem végig a napkeltét, ahogy minden hajnalban. Imádtam itt lenni. Ilyenkor szinte el is feledkeztem róla, hogy szolgálók százai lesik minden kívánságomat, hogy apám India nyugati tartományának uralkodója, valamint hogy elvárja tőlem a tökéletes trónörököshöz méltó viselkedést. Ahogy bámultam az egyre világosabb eget, csak egy átlagos lánynak éreztem magam, kinek nem kell aggódnia országa sorsáról, csak épp az aznapi házi feladatról. Kívülállónak talán csak egy kényeskedő hercegnőnek tűnök, aki azért nyafog, mert egy kacsalábon forgó palotában él, míg mások éheznek és mindenféle alapszükséglet hiányában szenvedek. De nem erről van szó. Igen, mindenem megvan, amiről a legtöbben csak álmodhatnak, de a legfontosabb mégsem adatott meg. Mégpedig a szabadság. Mióta csak élek, minden egyes percemet mások szabják meg, az életemet nem én irányítom. Csak ilyenkor, hajnalban tudok magamra összpontosítani. Ez után furának tűnhet, hogy pont a naplementét