A nővérszoba tágas volt, tele orvosi műszerekkel, betegágyakkal és az őket elválasztó függönnyel. Mikor a nővér meglátott, azonnal segített Jack-nek leültetni. Egy pohár vizet itatott velem, majd egy kis lámpával a szemembe világított. - Úgy tűnik. nem kaptál agyrázkódást. De azért jobb volna bemenni a kórházba. Mentőt hívott, és míg vártunk, hogy megérkezzenek, ellátta vérző fejemet. - Szerencsére csak egy horzsolás.- monda biztatóan.- Nem marad nyoma. Pár pillanat múlva a mentő is megérkezett, hordágyra fektettek és kitoltak az épületből. Jack jött velünk, mondván, jobb, ha valaki mellettem van. A kórházba menet többször elájulhattam, mert szinte az egész út kiesett. Mikor odaértünk, gyors mozdulatokkal leemelték a hordágyamat és betoltak az épületbe. Ott különféle röntgeneket és vizsgálatokat csináltak, hogy megbizonyosodjanak, nem szenvedtem semmiféle agysérülést. - Úgy tűnik, szerencséd van kislány. Nem lett komolyabb baj. Biztonság kedvéért, ma még bent tartunk...
A hét többi napja eseménytelenül telt. Jackkel nem nagyon találkoztam, akkor is csak keresztül néztem rajta. A pénteki randi előtt ismét rám tört a rossz érzés, de igyekeztem elnyomni magamban... Több kevesebb sikerrel. Egy dögös shortot választottam fekete szűk pólóval és fűzős bakanccsal. A megmaradt hajamat kivasaltam, majd egy csattal eltűztem. Végül pedig elkészítettem nem épp szolid sminkemet, majd leültem az ágy szélére és vártam az udvarlómat. Jó pár percet késett, ez nem épp előnyös tulajdonság a pasiknál. De mentségére, hozott egy szál vörös rózsát. - Állati szexi vagy! - Te sem festesz rosszul!- ezt tényleg így gondoltam, mert hát a szakadt farmer is jól állt neki, de olyan fazonban, ami nem a seggén lóg, jobban el tudtam volna képzelni. - Mehetünk?- érdeklődött. - Aha, persze. Felkaptam a dzsekim és elindultunk a mozi irányába. Útközben nem sokat beszélgettünk. Ha mondott is valamit általában a dögös, szexi és a király szavak szerepel...
Másnap kisírt szemekkel ébredtem. Valaki megtámadott. Valaki rosszat akar nekem. Már sehol nem vagyok biztonságban. Auróráékkal léptem ki a szobánkból. Első órám fizika volt, nekik matek, így a suliban csakhamar el kellett válnunk egymástól. A teremben már voltak páran, de így is egyből kiszúrtam a padomon lévő kis cetlit. Odasompolyogtam a padomhoz és félve olvastam el az üzenetet. Csak két szó volt rajta: Jól csókolsz! Ettől rögtön két dologra is feleszméltem. 1. már a suliban sem vagyok biztonságban. 2. ha tudta, hogy hova járok suliba, hogy milyen órám van és hogy hol ülök, akkor biztos, hogy ismerem. A felismerés villámcsapásként sújtott le rám. JACK! Megígérte, hogy még megbánom. De ezt nem ússza meg ennyivel. Nem hagyom. Becsöngettek, de a tanár még nem volt bent, így gyorsan kirohantam a teremből és Jack keresésére indultam. Halkan osontam a folyosókon, próbáltam észrevétlen maradni. Fizika közös óránk, így biztosra mentem, hogy ismét ellógta. A suli hátsó ajtaján keresz...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése