Maalai hercegnő

A nővérszoba tágas volt, tele orvosi műszerekkel, betegágyakkal és az őket elválasztó függönnyel. Mikor a nővér meglátott, azonnal segített Jack-nek leültetni. Egy pohár vizet itatott velem, majd egy kis lámpával a szemembe világított. - Úgy tűnik. nem kaptál agyrázkódást. De azért jobb volna bemenni a kórházba. Mentőt hívott, és míg vártunk, hogy megérkezzenek, ellátta vérző fejemet. - Szerencsére csak egy horzsolás.- monda biztatóan.- Nem marad nyoma. Pár pillanat múlva a mentő is megérkezett, hordágyra fektettek és kitoltak az épületből. Jack jött velünk, mondván, jobb, ha valaki mellettem van. A kórházba menet többször elájulhattam, mert szinte az egész út kiesett. Mikor odaértünk, gyors mozdulatokkal leemelték a hordágyamat és betoltak az épületbe. Ott különféle röntgeneket és vizsgálatokat csináltak, hogy megbizonyosodjanak, nem szenvedtem semmiféle agysérülést. - Úgy tűnik, szerencséd van kislány. Nem lett komolyabb baj. Biztonság kedvéért, ma még bent tartunk

A hét többi napja eseménytelenül telt. Jackkel nem nagyon találkoztam, akkor is csak keresztül néztem rajta. A pénteki randi előtt ismét rám tört a rossz érzés, de igyekeztem elnyomni magamban... Több kevesebb sikerrel. Egy dögös shortot választottam fekete szűk pólóval és fűzős bakanccsal. A megmaradt hajamat kivasaltam, majd egy csattal eltűztem. Végül pedig elkészítettem nem épp szolid sminkemet, majd leültem az ágy szélére és vártam az udvarlómat. Jó pár percet késett, ez nem épp előnyös tulajdonság a pasiknál. De mentségére, hozott egy szál vörös rózsát.  - Állati szexi vagy!  - Te sem festesz rosszul!- ezt tényleg így gondoltam, mert hát a szakadt farmer is jól állt neki, de olyan fazonban, ami nem a seggén lóg, jobban el tudtam volna képzelni.  - Mehetünk?- érdeklődött.  - Aha, persze. Felkaptam a dzsekim és elindultunk a mozi irányába. Útközben nem sokat beszélgettünk. Ha mondott is valamit általában a dögös, szexi és a király szavak szerepeltek benne. Beismere

Maalai szemszöge: Néztem, ahogy gyors léptekkel beviharzik az osztályterembe és bevágja az ajtót. - Ennek meg mi baja?- faggattam Petet. - Passz. De akkor áll a pénteki mozi? Jól esett, hogy elhívott valahová, de igazából semmi kedvem nem volt Pete-tel randizni. - Bocs, de már Amandának megígértem valamit. Majd máskor.- mosolyogtam rá és követtem Mr. Durcást a terembe. - Bocsánat kisasszony, de maga idejár?- állított meg Mr. Bright. - Igen, tanár úr, Maalai vagyok. - Ó, tényleg, bocsánat. Nem ismertelek fel.- a bent lévők kuncogni kezdtek. - Semmi baj.- motyogtam és levágódtam az egyik géphez jó távol Jacktől. De a beszólását így sem úszhattam meg, hála a modern technika vívmányának. Jack üzenete: Mizujs hercegnő? Valahogy más vagy ma. Új kontaklencséd van? Maalai üzenete: Marha vicces vagy. Tégy meg egy szívességet és ásd el magad. Jack üzenete: Mivel az boldoggá tenne, nem áll szándékomban. Maalai üzenete: Nyeld le a nyelved a seggedig és hagyj békén.

Maalai szemszöge: Értetlenül meredtem magam elé. Igaza van. Nem ő támadott meg tegnap este. Mégis üresnek éreztem magam. Mintha azzal a csókkal ellopott volna tőlem valami roppant fontosat. A szemébe néztem. A szokásos öntelt tekintettel bámult. Jobbnak láttam, ha válaszolok a kérdésére. - Hiszek neked. Nem te voltál. Mégsem vagy különb nála. Ezzel kiléptem a szobából mit sem törődve a folyosón ólálkodó kémia tanárnővel. Lassan, komótosan lépkedtem a szobám felé. A tanárnőnek nyoma tűnt, szerencsémre nem találkoztam vele. Elvoltam egy intő nélkül is. Benyitottam a szobámba és ledőltem az ágyra és a könnyeim akaratom ellenére kicsordultak. Hosszasan pityeregtem, már a harmadik órának is vége lehetett, mire erőt vettem magamon. Egyáltalán miért sírok? Hogy alig 24 órán belül két személy is megcsókolt és, hogy az egyik sem olyan volt, mint szerettem volna? Vagy mert tudom, hogy Jacknek az ég világom semmit sem jelentett? Miért foglalkozok ezzel? Most nem bömbölnöm kéne, hanem

Másnap kisírt szemekkel ébredtem. Valaki megtámadott. Valaki rosszat akar nekem. Már sehol nem vagyok biztonságban. Auróráékkal léptem ki a szobánkból. Első órám fizika volt, nekik matek, így a suliban csakhamar el kellett válnunk egymástól. A teremben már voltak páran, de így is egyből kiszúrtam a padomon lévő kis cetlit. Odasompolyogtam a padomhoz és félve olvastam el az üzenetet. Csak két szó volt rajta: Jól csókolsz! Ettől rögtön két dologra is feleszméltem. 1. már a suliban sem vagyok biztonságban. 2. ha tudta, hogy hova járok suliba, hogy milyen órám van és hogy hol ülök, akkor biztos, hogy ismerem. A felismerés villámcsapásként sújtott le rám. JACK! Megígérte, hogy még megbánom. De ezt nem ússza meg ennyivel. Nem hagyom. Becsöngettek, de a tanár még nem volt bent, így gyorsan kirohantam a teremből és Jack keresésére indultam. Halkan osontam a folyosókon, próbáltam észrevétlen maradni. Fizika közös óránk, így biztosra mentem, hogy ismét ellógta. A suli hátsó ajtaján keresz