1.rész- Gabe a palotában

A palota legmagasabb tornyának ablakából néztem végig a napkeltét, ahogy minden hajnalban. Imádtam itt lenni. Ilyenkor szinte el is feledkeztem róla, hogy szolgálók százai lesik minden kívánságomat, hogy apám India nyugati tartományának uralkodója, valamint hogy elvárja tőlem a tökéletes trónörököshöz méltó viselkedést. Ahogy bámultam az egyre világosabb eget, csak egy átlagos lánynak éreztem magam, kinek nem kell aggódnia országa sorsáról, csak épp az aznapi házi feladatról. 

Kívülállónak talán csak egy kényeskedő hercegnőnek tűnök, aki azért nyafog, mert egy kacsalábon forgó palotában él, míg mások éheznek és mindenféle alapszükséglet hiányában szenvedek. De nem erről van szó. Igen, mindenem megvan, amiről a legtöbben csak álmodhatnak, de a legfontosabb mégsem adatott meg. Mégpedig a szabadság. Mióta csak élek, minden egyes percemet mások szabják meg, az életemet nem én irányítom. Csak ilyenkor, hajnalban tudok magamra összpontosítani. Ez után furának tűnhet, hogy pont a naplementét választottam elfoglaltságnak. De ahogy látom a felkelő napot, a világot közelebb érzem magamhoz.

- Muszáj neked minden reggel a legmagasabb toronyban ücsörögnöd?- kérdezte lihegve a nevelőnőm, Terry. Angliából érkezett már jó pár éve, hogy a világnyelvvel, valamint az ottani kultúrával is jobban megismerkedjek.

- Igen.- a tekintetem visszakalandozott az égre. Már csak pár másodpercem maradt, hogy kiélvezzem, ugyanis már vártak trónörökösi tevékenységeim.

- Fél nyolckor apáddal és nővéreddel reggelizel, majd fél kilenckor kezdődik a balett órád. Mrs Lewis- aki szintén angol volt- holnap sajnos nem ér rá, így ma dupla órát tart nektek. Fél tizenkettőkor érkezik a kínai nagykövet, akivel te csak nagyteremben találkozol a békeszerződési ebéden. Egykor kezdődik a fuvolaórád, fél háromkor pedig a nyelvismereti órák. Hatkor díszvacsora a miniszterelnök és családja társaságában...- már évek óta leszoktattam a magázásról. Nagyon hülyén éreztem magam, mikor egy nálam 40 évvel idősebb nő magáz, valamint fenségnek szólít. 

Már hozzászoktam az ehhez, sőt még ennél cifrább napirendhez. Utáltam ugyan, de ezzel jár, ha valaki uralkodó. Ám ami megragadta a figyelmem, hogy a miniszterelnökkel vacsorázunk, ami ritkaságnak számított. Nem azért, mert nem elég jómódú ő vagy a családja, csak épp a tartomány másik felében lakott és onnan irányította a parlamentet. Apámnak már nem volt nagy beleszólása a tartomány vezetésébe, sokkal inkább csak egy jelkép volt. 

- Miért utazik ide a miniszterelnök?- érdeklődtem, közben lassan felálltam az ablak előtt heverő fotelből.

- Már megint nem figyeltél? Pedig múlt héten már említettem neked.- annyi mindent említ, nem emlékezhetek mindenre,..- Skandinávia ifjú trónörököse, Gabe herceg érkezik látogatóba. 

Mi a fenét akar ő itt?- gondoltam magamban, de inkább nem mondtam ki hangosan. Elég hosszú letolást kaptam volna ezért a megjegyzésért Terrytől, és hát elvoltam nélküle. 

- Mikor érkezik?- tettem hát fel helyette.

- Komolyan semmire sem figyelsz, amit mondok? Ám ma este, kilenc óra tájékán. 

- Akkor miért nem várjuk meg őt a díszvacsorával?

- Mert a hivatalos találkozásra csak holnap reggel kerül sor a reggelinél.- mondta szárazon, mint aki már most lefáradt. 

- Felfogtam.

- Annak örülök, ugyanis hosszú napnak nézünk elébe. Gyere, ideje lenne felöltöznöd.

A hosszú nap enyhe kifejezés volt. Mire betoppantam a nagyterembe a díszvacsorára, már mindenem sajgott. Úgy éreztem, egy kitömött bábuban is több életerő lakozik. 

A vacsora kellemes hangulatban telt, a miniszterelnök és a családja is roppant kedves. A felesége igazi arisztokrata, ha akarna se lehetne felsőrendűbb. Két kislánya, Cadie és Katy nagyon aranyosak. Az este roppant jó hangulatban telt, míg fel nem bukkant Hruzie, apám inasa.

- Elnézést, fenség, hogy megzavarom a díszvacsorát, de Gabe herceg repülőgépe hamarabb érkezett, s már itt van, a palotában. 

- Akkor kérem kísérje ide. De előtte szóljon a Tify-nak, hogy hozzon még egy terítéket.

- Igenis, fenség.

Azzal kisietett a teremből. Pár pillanat múlva ismét az ajtóban állt, de ezúttal tudtuk, mi ügyből. 

- Gabe herceg, Skandináviából.- jelentette be, mi pedig felálltunk, ezzel megadva a tiszteletet a hatalmas, kétszárnyú ajtón belépő hercegnek.