18. rész

A hét többi napja eseménytelenül telt. Jackkel nem nagyon találkoztam, akkor is csak keresztül néztem rajta. A pénteki randi előtt ismét rám tört a rossz érzés, de igyekeztem elnyomni magamban... Több kevesebb sikerrel. Egy dögös shortot választottam fekete szűk pólóval és fűzős bakanccsal. A megmaradt hajamat kivasaltam, majd egy csattal eltűztem. Végül pedig elkészítettem nem épp szolid sminkemet, majd leültem az ágy szélére és vártam az udvarlómat. Jó pár percet késett, ez nem épp előnyös tulajdonság a pasiknál. De mentségére, hozott egy szál vörös rózsát.

 - Állati szexi vagy! 

- Te sem festesz rosszul!- ezt tényleg így gondoltam, mert hát a szakadt farmer is jól állt neki, de olyan fazonban, ami nem a seggén lóg, jobban el tudtam volna képzelni.

 - Mehetünk?- érdeklődött. 

- Aha, persze. Felkaptam a dzsekim és elindultunk a mozi irányába.

Útközben nem sokat beszélgettünk. Ha mondott is valamit általában a dögös, szexi és a király szavak szerepeltek benne. Beismerem, kínos volt. A mozihoz érve megvette a jegyeket, de a popcornt már nekem kellett állnom. Igazi lovag. Beültünk a helyünkre és a film kezdéséig a vásznat bámultam meredten. Nem próbált nagyon hozzám szólni. A film nem volt rossz, bár nem vagyok oda a fantasykért, de az, hogy állandóan taperolni próbált, az annál inkább. Volt, hogy a kezemet simogatta, vagy megpróbált átkarolni, de legrosszabb egyértelműen a combom fogdosása volt. Párszor a karjába is bokszoltam, de nem reagált. A mozi után megkérdezte, hogy nincs e kedvem vele kajálni, de inkább elutasítottam, már meg akartam tőle szabadulni. A hazaút ugyanúgy szótlan telt. Ám a legváratlanabb pillanatban behúzott az egyik sikátorba és a száját az enyémre tapasztotta. Teljesen lefagytam. Ő a támadóm! És most megint itt vagyok ebben a helyzetben, de a mozdulatain éreztem, hogy most nem szándékozik egy csóknál megállni. Elkezdte kigombolni a nadrágom, de a közben a szájával sem eresztett el. Kétségbeesésemben megharaptam a száját. Erősre sikeredett, még a vére is kibuggyant. 

- Mi a franc bajod van?- kérdezte, közben nekilökött a falnak. 

A fejemet bevertem, elvesztettem egyensúlyérzékemet, elvágódtam. A fejemhez nyúltam, pontosabban arra a részre ahol megütöttem. Vérzett, ez nem túl jó jel. 

- Megbánod te...- de nem fejezhette be, mert valaki alaposan képen törölte

.A földre vágódott, majd megmentőm a biztonság kedvéért még kétszer belé is rúgott. Mikor megláttam hősöm arcát, sokkot kaptam. Jack! Persze örültem, hogy megmentett, de mostantól életem végéig hallgathatom, hogy ő megmondta. 

- Gyere, menjünk!- segített fel a földről.

 Megbotlottam és a mellkasának estem. Ez volt az a pillanat, mikor már nem bírtam tovább és elsírtam magam. Jack nem szólt semmit, csak némán vezetett a kolesz felé. Csak akkor hagytam abba, mire odaértünk. 

- Menj a nővérhez a fejed miatt!- mondta. 

- Gyerünk, mondd csak ki! 

- Mégis mit?- értetlenkedett. 

- Hogy te megmondtad? Igen, igazad volt jó? Hülye voltam!- ez volt az a pont, mikor elkapott a második sírógörcs.

 - Elkísérlek a nővérhez.- motyogta és a karjai közt elindultunk a nővérszoba irányába.