16.rész

Maalai szemszöge:

Értetlenül meredtem magam elé. Igaza van. Nem ő támadott meg tegnap este. Mégis üresnek éreztem magam. Mintha azzal a csókkal ellopott volna tőlem valami roppant fontosat. A szemébe néztem. A szokásos öntelt tekintettel bámult. Jobbnak láttam, ha válaszolok a kérdésére.

- Hiszek neked. Nem te voltál. Mégsem vagy különb nála.

Ezzel kiléptem a szobából mit sem törődve a folyosón ólálkodó kémia tanárnővel.

Lassan, komótosan lépkedtem a szobám felé. A tanárnőnek nyoma tűnt, szerencsémre nem találkoztam vele. Elvoltam egy intő nélkül is. Benyitottam a szobámba és ledőltem az ágyra és a könnyeim akaratom ellenére kicsordultak. Hosszasan pityeregtem, már a harmadik órának is vége lehetett, mire erőt vettem magamon. Egyáltalán miért sírok? Hogy alig 24 órán belül két személy is megcsókolt és, hogy az egyik sem olyan volt, mint szerettem volna? Vagy mert tudom, hogy Jacknek az ég világom semmit sem jelentett? Miért foglalkozok ezzel? Most nem bömbölnöm kéne, hanem bebizonyítanom, hogy nekem sem jelentett semmit! Bárcsak ilyen jó színésznő volnék.

Durván játszol Jack? Oké. De tudd, hogy ezt a játékot ketten játsszák!

Kisírt szemekkel nem akartam már bemenni, majd holnap megmondom, hogy nem éreztem jól magam. Helyette átnéztem a ruhatáramat. Három kupacba rendeztem őket. Az első rakásban azok az egyedek szerepeltek, amik túl visszafogottak, jókislányosak. A másodikban a kissé merészebbek. A harmadikban pedig a nagyon vagány, szögecses, mély kivágású darabok, miket Amanda passzolt át nemrégiben.

Az első kupacot, ami a legnagyobb is volt egyben, bedobozoltam és felraktam a szekrény tetejére. Majd az ékszereimet, cipőimet is átnéztem. Mire  végeztem, már a délutánban jártunk és Auróráék is betoppantak.

- Veled meg mi a csuda történt?

- Ne kérdezd, kérlek. Csak a segítségetekre lenne szükségem.

- Miben?- méregetett gyanúsan Amanda.

- Stílus-váltásra van szükségem.- mondtam ki egy szuszra.

- Mégis milyen stílusra gondoltál?

- Kevésbé jókislányosra.

- Értem. Akkor nehéz dolgunk lesz. De nem tartom lehetetlennek.- nevetett Amanda.

- Kösz.

Végül több, mint 5 órát töltöttünk a plázában. Abból 2 csak a fodrásznál volt. Sokat tépelődtem, hogy levágassam-e a derékig érő hajamat, de Amanda meggyőzött, így most már csak a vállam alá ér. Hiányoznak a hosszú tincseim, de ez a frizura tényleg jobban passzol leendő énemhez. Tucatnyi táskával és cipődobozzal tértünk haza. Kivétel nélkül mélyen dekoltált, élénk színű pólókat választottam, hozzá aprócska miniszoknyákat, rövidnadrágokat és szűk farmereket. Gyűjteményemet bővítettem még vagány farmerdzsekikkel, bőrkabátokkal, valamint fűzős bakancsokkal és csizmákkal valamint olyan magassarkúktól, amiben szinte már menni sem lehet. A kihívás elfogadva, Jack!

Másnap reggel korábban keltem a szokásosnál, hogy minden apró simítást be tudjak fejezni. Belebújtam fekete műbőrből készült miniszoknyába, ami alig fed valamit és egy szűk fűzőbe és a hatást egy fekete bakanccsal egészítettem ki. Lazán begöndörítettem a hajamat és egy csillogó csattal eltűztem a tincseket, amik a szemembe lógtak. Kipróbáltam a füstfestés csínját-bínját, és az új prosti-piros rúzsomat. A kezemet szögecses karkötők borították. Most már készen álltam, hogy Jack szemébe nézzek.

- Hű, de dögös vagy!- kiáltott fel Amanda, mikor kiléptem a fürdőből.

- Nagyon csini vagy húgi, de biztos jó ötlet ez? Mármint, így nem vagy igazán önmagad.

- Most érzem a legfölszabadultabbnak magam.- nyugtattam meg a nővéremet.

- Indulhatnánk, mielőtt elkésünk.- siettetett Amanda.

- Oké, vágjunk bele.

A koleszból a suliba vezető úton páran megbámultak és bevallom, nagyon jól esett. De a konkrét célszeméllyel nem találkoztam egészen a 3. óra utáni szünetig. Épp Pete-tel beszélgettem, aki szerint nagyon jól sikerült a váltás, mikor felbukkant a beképzelt képével. Csak egy apró biccentéssel jelezte, hogy észrevett és egy csöppet sem érdekli az új külsőm.

Jack szemszöge:

- Mégsem vagy különb nála.

Egész este ez az egy rohadt mondat járt a fejemben. Jobban bántott vele, mintha üvöltött volna velem, vagy felpofozott volna. A tekintete csalódottságot sugallt. Hülye, hülye, hülye! Hogy lehetek ennyire idióta? Miért csókoltam meg? Nem, ez nem jó kérdés.  Inkább, miért így csókoltam meg? Nem szívesen vallom be magamnak, de egy ideje már csak a kis hercegnő jár a fejemben. Teljesen kikészít. Elhatároztam, hogy másnap beszélek vele.

Az első 3 órán már látványosan szenvedtem, minél hamarabb látni akartam. A negyedik óra mindkettőnknek informatika. Csöngetés után már szinte sprinteltem felé, csak közvetlen a folyosón lassítottam. Mikor észrevettem, nem akartam hinni a szemében. Nagyon dögös volt a miniszoknyájában és fő

fűzőjében. Az új frizura is az előnyére vált. Csak egyetlen dolog zavart. Pete nyálcsorgatása. Le kell állítanom ezt a barmot! Lazán biccentettem neki, és próbáltam nem betörni az ajtót, miközben beléptem a terembe.