8.rész

*Maalai szemszöge

Reggel arra ébredtem, hogy Auróra szólongat.

- Hagyjál már békén, aludni akarok!- szóltam rá mérgesen és fejemre húztam a takarót.

- Rendben, csak szólok, hogy tíz perc múlva becsengetnek.- mondta, majd kinyitotta a szobánk ajtaját és elhúzott.

- Basszus!

Gyorsan kiugrottam az ágyból, felkaptam az első ruhát a szekrényből, fogat mostam, befontam a hajam és felraktam egy kis sminket, mindezt rekordgyorsasággal. De így is több, mint 20 percet késtem.

- Elnézést tanár úr a késésért.

- Elnézem, mert tudom, hogy még meg kell szoknod az időeltolódást. Gyorsan ülj a helyedre.

Lepattantam Jack mellé, aki mindjárt a fülembe súgta:

- Mi az, az elkényeztett hercgnő nem tud felkelni?

- Fogd be!- mordultam rá.

Szünetben leírtam Amanda füzetéből az anyagot, amivel el is ment a szünetem.

- Oké.-jött be sietősen az ofő

.- Elég sok mindenről kell beszélnünk. Kezdjük először is az áprilisi osztálykirándulással. Még messze van, de egy egyhetes kirándulást megszervezni nem kis időbe telik. Osztok ki nektek egy papírt 3 lehetséges hellyel, és egyet válasszatok. Értelemszerűen oda megyünk, ahova a legtöbb voks érkezik.

Elémrakott egy kis papírt, rajta 3 várossal: Buenos Aires, Párizs, Sydney. Egyik városban sem jártam még, biztos mind a három elképesztő. Kissé elbambultam, mert azt vettem észre, hogy az ofő fölöttem áll és várja, hogy odaadjam neki a cetlit. Gyorsan bekarikáztam Sydneyt és odanyújtottam neki.

- Másodszor, az irodalomtanárotok kórházba került...- szegény nem tudta befejezni, mert a többiek lelkes kiabálásba kezdtek

.- Elég, csönd legyen! Azért nem kell ennyire örülni, volt olyan kedves és gondolt rátok. 1 hónapig sajnos nem tud tanítani, addig is az összes irodalom-órátok elmarad. - itt ismét lelkes taps.

- De készített pár témát, amiről 20 oldalas házi dolgozatot kell írnotok. Mindenki húzzon egy cetlit ebből a dobozól!- eddig tartott a lelkesedés.

Sorban kihúztunk 1-1 témát, az enyém: Amerikai kultúra. Hát ez szuper, jobbat nem is kaphattam volna.

Egyáltalán nem ismerem az amerikai kultúrát, csak most jöttem ide! Az ofő megnézte a cetlit és sok sikert kívánt.

Rám is fér, azt hiszem...

- Rendben, ezzel megvolnánk. Most pedig szeretném veletk ismertetni az új házirend szabályait...- itt belekezdett egy hosszú blablába, nem is figyeltem oda, ahogy az osztályból senki sem. Mindenki elvolt a maga kis világában.

Csengetés előtt már indultam volna a büfébe, mert már nagyon éhes voltam, de ofő megállított, ahogy Aurórát is.

- Tudjátok lányok, iskolánkban nagy hangsúlyt fektetnek a zenei nevelésre is, ezért minden diáknak be kell lépnie egy iskolai zenekarba. Több stílusú is van, ti választhattok, melyikbe szeretnétek belépni. De ez persze függ attól is, hogy milyen hangszeren tudtok játszani.

- Jazz is van?- érdeklődött Auróra. Nagy álma, hogy egy jazz-zenekarban zongorázzon.

- Természetesen.

- Fantasztikus! Akkor kérem engem írjon be oda!

- Rendben.

-Viszlát!

- Szia! És te Maalai?

- Tudja tanár úr, én nem nagyon rajongok a zenéért.

- Sokan így vannak ezzel, de valahova muszáj, hogy beírjalak. Milyen hangszeren játszol?

- Zongora, gitár, dob, furulya, cselló, nagybőgő, oboa, trombita, klarinét, hárfa, hegedű, harmonika és egy kicsit ének.

- Ennyi hangszer mellett nem szereted a zenét? Pedig bőven van választásod, hogy melyik együttesbe lépj be.

- Csak az udvar kényszerítette rám, a rajz mindig is jobban érdekelt, de apám azt nem tartsa művészetnek.

- Sajnálom, Maalai, de egybe muszáj. De ha érdekel, van itt rajzszakkör is, én tartom, ha érdekel.

- Persze, hogy érdekel!

- Rendben, akkor várlak minden péntek délután 2-től. És melyikbe írhatlak be?

- Mindegy.

- Klasszikus, pop, rock, jazz, metál...- kezdte sorolni.

- Melyikben vannak a legkevesebben?

- Ahogy nézem a rockban.

- Akkor oda.

- Rendben, szia!

- Viszlát!

Szünet további részében hallgathattam Auróra lelkes dumáját a jazz zenekaráról. Cseppet sem érdekel a zene, mégis rámkényszerítik. Ezért is utáltam meg ennyire.

Matekon sem volt jobb kedvem.

- Mit szomorkodsz Mall?? Csak nem elhagytad az egyik tiarádat?- gúnyolódott Jack.

- Hű, itt valaki humorbogyót vett be! Ám nem vagyok Mall, Maalai a nevem!

- És te erre büszke vagy? Ennél még a bolhás kutyámnak is jobb neve van!

- Hogy te milyen..- nem fejezhettem be, mert a tanár nő ránk szólt!

- Maalai és Jack! Menjetek ki az órámról és gyertek vissza, ha képesek vagytok csöndben ülni!

Lehajtott fejjel mentem ki az osztályból, Jack meg csak röhögött.

- Kösz, Maalai. Elintézted nekem a lyukas órát.

- Ez nem lyukas óra, vissza kell mennünk!

- Dehogy kell, kiküldött minket, ha nem vetteted volna észre.

- Igen, hogy ha majd képes vagy befogni, visszamenjünk!

- Álmodhatsz róla, hogy én visszamegyek!

- Nem érdekel! Engem vár a matek, bye!

Már majdnem lenyomtam a kilincset, mikor elkapta a csuklóm és visszarántott.

- Dehogy mész be te oda!

- Csak hiszed!- újra próbálkoztam, de erősen visszarántott.

- Ha bemész, lebukok, hogy ellógtam!

- Ha meg nem megyek be, akkor én is veled bukom! Inkább menjünk be!

Ismét elindultam, de most is visszarántott olyan erővel, hogy belesajdult a csuklóm, és akaratomon kívül kiáltottam egy Aú-t, majd hangosan ráförmedtem. Úgy tűnik, a matekos is meghallotta üvöltésemet, aminek következtében kijött az osztályból és mindkettőnket leküldött az igazgatóiba. A várószobában Jack ismét kezdegetett.

- Klassz vagy, Mall! A jó kis pihenés helyett beszélgethetek apámmal!

Ekkor kijött az igazgató és először Jacket hívta be. Már jó 10 perce volt bent, mikor akaratomon kívül is meghallottam a beszélgetésüket, olyan hangerővel tették.

- Ne is haragudj, de nem fogom elviselni egy beképzelt, elkényeztett, királyi fruska hülyeségeit, akinek akkora az egója, hogy egy fényképre már rá se fér, plusz még bocsánatot is kérni tőle, hogy drága apucimnak meg legyen a királyi társaság!

- De Jack...!!

- Nem érdekel! Egy hülye kis csitri, aki...

Tovább már nem voltam erre kíváncsi, sírva kirohantam a váróteremből a szobám felé. Ott gyorsan összepakoltam a holmijaimat és foglaltattam jegyet a legelső Indiába induló járatra, ami pontosan 18:36-kor indul. Addig még ki kell bírnom 7 óra 6 percet.