4.rész

Reggel kiabálásra ébredtem. Kirohantam az ajtón és a zaj felé vettem az irányt. Az udvarról jött. Ahogy kiértem rengeteg csomagot láttam, köztük a sajátjaimat is. A szakácsné kiáltozott, mert az inas leejtette az útra készített süteményes tálat. De milyen útról lehet szó, ahova én is megyek? A kiáltozásra apám is kijött.

- Mi folyik itt?

- Felség, ez a kétbalkezes leejtette az útra készített süteményeket, mind tönkrement.

- Milyen utazásról van szó, Apám?- szóltam bele én is.

- Ó, Maalai felébredtél? Gyere csak, mert beszélni szerettem volna veled.

Bementünk a trónterembe, leültem az egyik párnára, apám pedig a királyi székére.

- Emlékszel még Gabe hercegre?

- Ő az, akinek olyan idétlen modora?

- Inkább roppant kedves. Tudod, elérkezett számára a nősülés ideje, és a választása Rád esett, Gyermekem.

- Ez nem lehet. Még csak 16 éves vagyok!

- A hercegnőknél ez a legmegfelelőbb időpont.

- De Atyám!

- Hiába könyörögsz!

- Én még nem vágyok házasságra, Atyám! Tudom, hogy ez kötelességem lenne, de... Akkora a világ. Tele van káprázatos helyekkel, különböző nyelvekkel, emberekkel... Hercegnő vagyok, mindenki szerint aranyéletem van. Pedig úgy érzem magam, mint egy kalitkába zárt madár. Nyelveket akarok tanulni, angolt, spanyolt, németet, franciát, olaszt... Tanulni szeretnék! Különböző országok kultúráját, történelmét! És persze utazni! És egyszer majd férjhez menni, nem kényszerből, hanem szerelemből...

- Maalai...

- Nem akarok mást, csak azt, amit mindenki más szeretne... Csak ők megkaphatják, én soha!

Kirohantam, be egyenesen a szobámba. Bevágtam az ajtót, szétterültem az ágyon és már hullottak is a könnyeim. Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de már kopogtak az ajtómon. Az utazás!

- Nem vagyok hajlandó semmilyen Gabe herceg udvarába utazni!

- Kislányom, szeretnék veled beszélni!

- Én nem!

- Akkor is elmondom, ha nem is engedsz be. Igazad van. Jogod van ahhoz, amihez másnak is. Nem kell hozzámenned Gabehez. Már elintéztem neked, jövő hónaptól te is amerikai gimnazista leszel egy nagyon jó elit helyen...

Nem hagytam befejezni, kinyitottam az ajtót és a nyakába borultam.

- Köszönöm.- és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam Atyám arcára.